2016. december 18., vasárnap

Köszönet nyílvánítás

Hát eljött ez a nap is. Jelenleg annyira sincs erőm, hogy megcsináljak egy felülést, szóval nagyon nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy most helyesen írjak és értelmes mondatokat pötyögjek be. Szóval ja. Hosszú hete(i)m volt(ak). De most térjünk rá a blogra.
2016. március huszonhatodikán kezdtem el, s alig hiszem el, hogy év végére már be is fejeztem. Ilyen szempontból büszke is vagyok magamra. A másik szempontból nem annyira, miszerint mennyire lett jó a történet, de ez mellékes. Nem fektettem bele annyi időt, mint más blogjaimba. Amikor pörgős dolgokat írtam, azokat a jeleneteket amikben harc volt, vagy valami ilyesmi, azokat elrontottam, amit hihetetlenül sajnálok. Ígérem a következő történetemben igyekezni fogok!
De ha már itt tartunk akkor beszéljünk a blog tartalmi részlegéről.
Összesen harminc bejegyzés van.
Ebből huszonöt rész, egy prológus, egy epilógus, egy különkiadás, s ez. 
A legtöbbet látogatott bejegyzés a Prológus volt
A legkevesebbet látogatott bejegyzés eddig a Különkiadás: Kyle szemszög volt

Eddig összesen 111 látogató volt.
Ebből:
Magyarország 824
Franciaország 157
Egyesült államok 69
Kína 25
Oroszország 10
Ukrajna 9
Hollandia 6
Belgium 5
Ausztria 4
Egyesült Királyság 2

TÍÍÍZ országból kattintottak a blogomra. AZTA!

Négy bloggal cseréltem.
30 megjegyzés
Hárman iratkoztak fel



Azt hiszem ennyi lenne a fontos adat a blogról. Vagyis ami most eszembe jutott. Nyeh. Na most egy kis vélemény az én számból a blogról.

Nagy ötletekkel kezdtem el, azt hittem, hogy milyen siker lesz(hahaha) meg blablablaaaaa, de ez nem így jött össze. Így a történet közepe felé vettem észre, hogy ez a műfaj nem nekem való. Nézni imádom az akciót, meg a gyilkososdit, de írni. Szerintem ez eléggé távol áll tőlem. Akkor úgy gondoltam, hogy abbahagyom, de az meg rám vall, hogy félbe hagyok egy történetet. Csak akkor, ha nyomsó indokom van rá. Igyekeztem javítani, de nem nagyon jött össze. Szerintem ez volt az utolsó, hogy ilyet írtam. Szóval többet ilyent ne várjatok tőlem. Nagyon szépen köszönöm, akik elolvasták ezt a borzadályt, s még kommenteltek is. Remélem, akiknek azért a fogalmazásom tetszett, vagy valami hasonló, esetleg rá néznek más blogjaimra is.  


Szóval a Reményszikrának jó alapötlete volt, csak én elkúrtam. De nagyon. Szóval ez a történet ennyi volt. 

Én Sheila Mendes hivatalosan is lezárom a blogot.

Bepötyögve: 2016.12.18. 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése